Szeretek álmodozni, mert az álmaim valóra válnak. Egyszer nagyon régen, amikor még fiatalasszony voltam és volt már három lányom, azt álmodtam, hogy vezetek egy autót, amin nem kell sebességet váltanom, csak nyomom a kuplungot. Nem tudtam akkor még, hogy van automata sebváltós kocsi, de én álmomban ezt vezettem. Abban az időben nagyon be kellett osztani a pénzt, nehéz volt minden. De érdekes, hogy ez az álmom éveken keresztül visszatért, és 23 évvel ezelőtt beteljesedett.
Másik álmom volt az utazás. Nagyon sok könyvet olvastam és képzeletben bejártam a világot. És ez is megvalósult. Nagyon sok helyen jártam már, sok szép és érdekes helyen megfordultam, megfordultunk a családommal is. Egyetlen egy álmom nem vált még valóra: a hajózás. Évek óta pátyolgattam magamban a gondolatot, hogy egyszer elmegyek egy hajó útra.
A mostani gazdasági helyzetben úgy tűnt erről az álmomról már lemondhatok, mert lassan feléljük azt, amit évtizedek alatt összegyűjtöttünk. Lehet ezért hibáztatni saját magunkat, az államot, a körülményeket, de szerintem azért történik mindez, hogy újra tudjak, tudjunk álmodni és megvalósítani álmainkat.
Ezért újra elkezdtem az álmodozást, látom magunkat anyagi jólétben, újra tudunk utazni, tudok másoknak is segíteni, mint régen. Egy különbséggel, ma ha segítséget kér valaki, azt mondom nézze meg a kávénkat és próbálja ki, nem adok pénzt, hanem csinálja meg maga a szerencséjét, dolgozzon meg érte, mondjon le dolgokról, hogy valóra tudja váltani ő is álmait. Nekünk is sok mindenről le kellett mondani, de megérte: ismét vannak terveink, ismét reménykedve nézünk a jövőbe.
Ha ezt az érzést nem tapasztalja meg mindenki, akkor marad neki az önsajnálat, a mások hibáztatása, a felelősség áthárítása. De az életünkért mi saját magunk vagyunk felelősek, az életünket, az álmainkat csak mi magunk élhetjük meg, csak mi magunk élvezhetjük az eredményeket. Nem lehet csak a mások segítségére várni, tennünk is kell magunkért: nem kicsit, de sokat.
Nem kell szégyellni, hogy nincs munkánk, hogy szegények vagyunk, mert ezeken a dolgokon tudunk változtatni, csak nagyon kell akarni, nagyon kell nagyot álmodni, nagyon kell álmainkban és magunkban bízni és álmainkat megvalósítani. Megy ez minden embernek, csak ki kell nyitni szellemünket és szívünket a jobb élet felé.
A mostani rendszernek az a nagy hibája, hogy elvették az emberektől az álmodozás képességét. Pedig ez nagyon fontos dolog, ha nem a legfontosabb az életben: az álmodozás képessége, hogy legyen mit megvalósítani. Ezért most 72 évesen is csak azt tudom ajánlani mindenkinek: álmodjanak, hogy legyen mit megvalósítani. Érdemes!
És most elérkeztem a valósághoz: ahhoz, amivel ismét megvalósíthatóak lesznek az álmaim: a DXN-hez, az egészséges kávéhoz. Én és családom a kávé segítségével állunk ismét talpra, valósitjuk meg álmainkat, tesszük jobbá életünket
Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla.
Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak.
Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban.. .
Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók...lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van...fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak...
A következő blogban azt is elárulom, hogyan válthatod valóra álmaidat.
http://www.bazsoka.dxn.hu/blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése